Vacsira tekercsek!

Lassan kiderül mi is az a tekercs. :)

Kedves párom ötlete volt, hogy készítsünk töltött táskácskákat. Én a tekercsre pályáztam, hisz sokkal kevesebb munka van vele : megtöltöd a kinyújtott tésztát, feltekered és bedugod a sütőbe. Míg a táskácskáknál, minden kis négyzetkét megtölteni, lezárni és kisütni - nem volt kedvem annyit a konyhába csücsülni. Így nyert a tekercsem. Hurrááá!

A tekercs tésztájának hozzávalói:
- fél kiló lisztecske
- 25 gr élesztő
-1,5 dl tejecske
- 1 evőkanál cukrocska
-5-6 evőkanál olajocska
-kb 1,5 dl langyos vizecske
- só, bors
(ez nekünk a pizza tésztája is, csak akkor rakok bele egy kis oregánot is és elhagyom az olajat)


A lisztecskét átszitálom, hogy legyen "könnyű" a tészta, belekeverem a sót és borsot. A langyos tejbe belerakom a cukrot, egy kis lisztet és az élesztőt. Mikor már úgy látom hogy próbál megszökni a bögréből akkor egy hirtelen mozdulattal belezúdítom a liszbe. Elkevergetem, hozzáadom az olajacskát és a vizecskét, persze lassanként és kevergetem, gyúurogatom, addig amig egy kissé ragacsos masszát nem kapok. Megszorom a tetejét egy kis leheletnyi liszttel és letakarva a konyha legmagasabb pontjára, a szekrényre, helyezem, hadd szundikáljon pár órácskát, hadd növögessen.


Közben elkészítem a tölteléket. Pontosabban az egyiket, mert a másikat apa lefoglalta.

Az apa tölteléke: főtt csirkemell darabokra szedve, egy hagyma csíkokra szeletelve és kevés olajon megdinsztelve, egy nyers tojás, ízlés szerint fűszerek. Ezt összekeverte. Aztán elöhalászott egy anyum készítette ecetes ugri-bugrit és felcsíkozta.

Aztán jött az én töltelékecském, amit most bevallok kisérletnek indult. Hogy mennyire vált be, az a végén kiderül. Anyosomnál ettem ilyen tölteléket : rizs, spenot, hagyma + tojás. Ezt szándékoztam megcsinálni. DE! Eszembe ötlöt hogy van nekem kölesem. Na, nem az a fajta köles amit a papagályok ropogtatnak előszeretettel, hanem az az embernek való köles. Egy bioboltban bukantam rá és megvettem hadd kostoljuk meg ezt is, ne haljunk meg bután.

Na igen. Hol is tartottam? Á, megvan. Tehát én az anyósom töltelékét annyiban megváltoztattam hogy rizs helyet a kölest raktam a lábosba megfőni. Természetesen előtte megdinszteltem két kisebb hagymát, aztán egy kicsit a kölest is megfürdettem az olajban és aztán felöntöttem vízzel (nem tudom mennyivel, nem írta hogy mennyi víz szükséges hogy megfőjjön a köles.) és potóltam ha láttam hogy még kér egy keveset. Raktam bele ételízesítőt is. Ja, mielőtt elfelejteném, a köles beletétele előtt még ráraktam a hagymára 3 gerezd apróra vágott fokhagymát (lehet többet is rakni, mert abszólute nem érződött az íze). Aztán kb 10 perc után beleraktam a fagyasztot spenótot is (a frissnek még se híre se hamva).
Hogy miből mennyit raktam? Hát kölesből kb 100 gr és spenótból kb 150 gr-ot.

Türelmesen vártam hogy megfőjjön a köles. Nem akart. Egy kicsit még ropogos volt a közepe mikor levettem, gondoltam a sütöben csak megpuhul majd tovább. Gyorsan odaraktam hülni: egy tálba hideg vízet raktam és abba beleállítottam.

Míg az én masszám hüldögélt, megcsináltam az első tekecset: ketté választottam a tésztát, lisztezet deszkán ujjnyi vastagságra kiseritettem és rákentem az apa töltelékét, ráraktam az ugri-bugri csíkokat és feltürtem és átlendítettem a tepsibe a sütőpapírra.

Kilapítottam a tészta másik felét is. A köles még mindig gőzőlgöt. A fenébe. Gyorsan beleraktam egy tojást és őrült kevergetésbe kedtem, remélvén, hogy így majdcsak hamarabb kihűl. Pár perc elteltével feladtam a harcot és langyosan ráraktam a tésztára ami következtében a tészta meglágyult és alig bírtam feltekerni. Tudtam, hogy ez lesz, de nem tudtam várni. Valahogy belevarázsoltam a tepsibe a másik mellé és bedugtam az előmelegített sütőbe.

Kb félidőben, 20 perc, kivetten őket és megkentem tojással, hadd piruljanak egy kicsit meg.
20-25 perc után tűpróba. Háleluja kész van. Kiraktuk egy nagyobb vágódeszkára hűlni, de apa nem bírta sokáig és fel is szeletelte és elkezdte bezabálni és közbe hümmögte hogy nagyon jó, még ilyet csinálunk. Én csak bológattam, mert még nem kostóltam meg, Patrik szopízott. A szpoizásnak vége lett és én is megkóstoltam: fincsi lett. Nagyon is. Még csinálunk ilyet. Nyám-nyám-nyám!
Ja, majdnem elfelejtettem. A köles megpuhult a sütőben és nem is volt különös íze. Apa is megette, pedig féltem ha elárulom hogy mi van benne nem eszi meg. Elárultam és úgy is bezabálta. :D