Mielőtt valaki mittudoménmire gondolna, Én a tegnap említett tortára gondolok, nem másra! :D
Tehát a tegnap reggel kirepültünk anyumékhoz egy kis kitérővel: beugrottunk egy szupermarketbe egy kis vásárlásra (marha sokan voltak. Úgy éreztem magam mint a szardíniák a konzerves dobozba. brrrr!). Apa Patrikkal elsétált az üzlet mellett lévő piacon dolgozó barátaihoz és büszkélkedett a kisfiával. Addig én sógorommal "gyorsan" körbejártuk az üzletet.
Dolgavégezténkkel elértünk anyumékhoz is. Patrik szokásához híven, elaludt (ritka amikor nem csábul el az autó ringatásának :))) de amint levetkőztettem fel is ébredt a nagyija nagy őrömére.
A nagyi nagyon szorgos volt : már megsütött két sütit és a messzi földön híres ( csak Ciprusig eljutott) tortánkat, amik a nagy képzeletbeli szemükkel kíváncsian várták hogy mikor is készül el a töltelék és végre elérik a végleges formájukat. Ez reggel 11 órakor volt.
Egy kicsit tettünk vettünk, összeraktunk egy sütit, hadd ürüljön a hely a konyhába és olyan 2-3 óra tájékán nekiláttam én a tortámnak. Csak annyit árulok el belőle hogy marcipános, majd jövök is az egész recepttel, de csak akkor ha már megörökítettük.
De azért (végre elértem a bejegyzésem lényegéhez :)) ) a díszítést elmesélem.
Még mielőtt nekiálltam volna a torta megsütéséhez, gyorsan előkotortam a kamra pocakjából a marcipánmasszát és mint a gyerekek hiperszonikus sebességgel nekiláttam a gyurmázásnak. Pontosabban kíváncsi voltam hogy lehet-e abból gyártani valamit. Levágtam egy darabkát, bedugtam a mikroba pár másodperc után kivettem, hozzákevertem egy kis kék ételszínezéket (ez is anyum gyárjából való) és csak gyúrtam gyúrtam gyúrtam, amíg a szín kellőképpen eloszlott a masszába (igaz helyenként élénkebb színű maradt, de az pont úgy jó) és akkor előgugliztam az agyam archivumábol azon youtubos lejátszást ahol rózsát gyártottak és nekiveselkedtem az első rózsámnak. Meglepődve tapasztaltam, hogy jó kézügyességgel megáldott emberke vagyok (néha néha kell egy kis öndícséret is nemde?). Jól sikerült, nem olyan tökéletes mint amilyeneket a cukrászok gyártanak, de nekünk jó. Mentségemre szól az is , hogy ez nem volt a legjobb marcipánmassza, egy kicsit töredezett, de megoldottam.
A siker élményétől felvillanyozva robogtam be apához a szobába és megmutattam hogy milyen kis ügyes felesége van neki. :DDD Aztán kirohantam, bedugtam a hűtőbe hadd keményedjen.
Mikor már a torta lapjai a sütőben dagadozott, nekiálltam a torta fő díszítőelemének : két kis cipőcskének (a végén amolyan félcipő-lepcsi keverék lett). Valahol láttam a netten ilyen kis cipőket és gondoltam ez megfelelő dísz lesz a keresztelői tortára (kifejezetten keresztelőre való tortát nem találtam). A marcipánmasszába belekevertem annyi kakaót amíg szép barna színé változott és akkor összedobtam a cipőket. Persze a második egy pincurit nagyobbra sikerült, merthát elkövettem azt a hibát hogy először az egyiket csináltam meg és utána a másikat. Na de annyi baj legyen. Nem igaz? Aztán ráraktam egy kis fehér díszítést és kész. Ismét bemutattam apának és mentek is a hűtőbe.
A maradék kakaós masszából gyártottam pár szívecskét és csigákat:a fehér a kék és a kakaós masszát kiseritettem és egymásra raktam, feltűrtem és felszeleteltem. És vége.
És majd a legvégén, este 6 órakkor kidíszítettem a tortát.
Ja az említett pillecukros gyurmák így elmaradtak, föleg hogy nem is láttam ilyet az üzletekbe. Talán majd egyszer hozzánk is eljutnak és akkor majd kiprobálom hogy milyen az abból készült dísz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése