Gyorsan lejegyzem, mielőtt elfelejteném. :D
A leves születéséről annyit, hogy a szükség megkívánta hogy készítsek valami ujabb levest ja és persze hogy felhasználjam a vacsiról megmaradt krumplipürét is.
Hozzávalók
zöldborsó
1 kis kolbász
megmaradt krumplipüré
1 közepes fej hagyma
1 marék petrezselyem
2 kiskanál pirospaprika
só, bors, cukor
A kolbász felkarikáztam és kisütöttem a zsírját, majd kiszedtem egy tálkában, a visszamaradt zsíradékban megdinszteltem az apróra vágott hagymát. Aztán beleraktam a zöldborsót (ez nekem fagyasztott volt) pár percig hagytam, hozzáadtam a pirospaprikát, és felöntöttem vízzel. Miután megfőtt a zöldborsó, hozzáraktam a krumplipürét (azért maradt meg mert nem volt nagy keletje az este, ugyanis felturboztam egy kis zellergumóval, de apa nem díjjazta, így megmaradt), összeturmixoltam, hozzáraktam a kolbászt, megsóztam, borsóztam és egy kicsit megcukroztam, majd a végén hozzáadtam az apróra vágott petrezselymet, még főztem 1-2 percet és kész is.
15-20 perc múlva fogyasztható (kell egy kis idő míg a petrezselyem kiadja az ízét )
2010. május 2., vasárnap
2010. április 20., kedd
Répatorta
A hétvégén elkészítettem életem első répatortáját. Még soha nem ettem, de mivel imádom a sárgarépát így hát gondoltam ha elkészítem a sütit akkor bizti az is fog ízleni.
Hát, mit mondjak? Nem tévedtem. Nagyon ízlett Mindenkinek.
Hozzávalók
- 4 tojás
- 10 deka margarin
- 35 deka liszt
- 40 deka tisztitott sárgarépa
- egy tasak sütőpor
- egy mokáskanál fahéj
- 35 deka porcukor
A répát lereszeljük a nagyobb foku reszelön és hozzáadjuk a felolvasztott margarint. A tojásokat a porcukorral robotgéppel habosra keverjük és hozzáöntjük a répás masszához. A lisztet elkeverjük a fahéjjal, a sütöporral és egy kis sóval majd apránként hozzáadjuk a répás masszához.
A sütöt előmelegítjük. A tésztát kivajazott, kilisztezett tortaformába öntjük és betesszük a sütöbe. 170 fokon kb 60 percig sütjük (tűpróba).
Krémnek szerintem bármit el lehet készíteni. Én akkor kb 20 deka mascarponet összekevertem 2 evőkanál porcukorral, belereszeltem egy fél narancs hélyát és rákentem a tortára miután az természetesen kihült, és bedugtam a hütőbe. (mi hütőbe rakás előtt már megvámoltuk, a kiváncsiság nem hagyott békén)
Hát, mit mondjak? Nem tévedtem. Nagyon ízlett Mindenkinek.
Hozzávalók
- 4 tojás
- 10 deka margarin
- 35 deka liszt
- 40 deka tisztitott sárgarépa
- egy tasak sütőpor
- egy mokáskanál fahéj
- 35 deka porcukor
A répát lereszeljük a nagyobb foku reszelön és hozzáadjuk a felolvasztott margarint. A tojásokat a porcukorral robotgéppel habosra keverjük és hozzáöntjük a répás masszához. A lisztet elkeverjük a fahéjjal, a sütöporral és egy kis sóval majd apránként hozzáadjuk a répás masszához.
A sütöt előmelegítjük. A tésztát kivajazott, kilisztezett tortaformába öntjük és betesszük a sütöbe. 170 fokon kb 60 percig sütjük (tűpróba).
Krémnek szerintem bármit el lehet készíteni. Én akkor kb 20 deka mascarponet összekevertem 2 evőkanál porcukorral, belereszeltem egy fél narancs hélyát és rákentem a tortára miután az természetesen kihült, és bedugtam a hütőbe. (mi hütőbe rakás előtt már megvámoltuk, a kiváncsiság nem hagyott békén)
2010. április 11., vasárnap
A fincsi gyors briós
Lassan egy hete lesz annak, hogy elolvastam Judit briós receptjét. Annyira megtetszett, hogy azt mondtam azt még aznap elkészítem. Megvettem a hozzávalókat, márcsak az estét kellett, hogy megvárjam, hisz ez egy olyan kis sütike, amit tényleg öt perc alatt összedob az ember, bedugja a sütöbe, reggel míg a kávé meglesz össze is lehet állítani.
Íme a hozzávalók:
2 tojás
3 ek porcukor
30 dk liszt
12 dk vaj (én margarinnal helyetesítettem)
élesztő
2-3 ek tej
A tojásokat a porcukorral összekeverjük, az élesztőt a meglanygyositott tejbe elkeverjük és hozzáadjuk a tojásos keverékhez. A vajat felolvasztjuk (érdemes vajjal csinálni, mert enyhém érződik a margarin íze), közben a lisztet és egy csipetnyi sót elkeverünk a masszával és hozzáadjuk az élesztős tejecskét. Fakanállal összedolgozzuk, kissé ragacsos lesz az állaga, de ahogy Judit írta, nem kell megijedni, hisz ilyennek kell lennie és bedugjuk a hütőbe.
Másnap reggel kinyujtottam a tésztát, egyharmadát levágtam és rászortam egy kis diós-cukros keveréket, feltekertem a tésztákat és 2-3 ujjnyi vastagságúra felszeltem. Egy kicsit kilapítottam őket, beleraktam a sütőpappírral kibélelt tepsikbe, megkentem egy kis tojássárgájával és megszortam cukorral és bedugtam az előmelegített sütőbe, 15- 20 perc alatt meg is lett.
Nagyon fincsi lett, most is azt majszolgatom a kávémmal együtt (aki képre kiváncsi, megkérem nézze meg Judit blogján lévő képet, pont ugyanolyn lett nekem is.) :D
Íme a hozzávalók:
2 tojás
3 ek porcukor
30 dk liszt
12 dk vaj (én margarinnal helyetesítettem)
élesztő
2-3 ek tej
A tojásokat a porcukorral összekeverjük, az élesztőt a meglanygyositott tejbe elkeverjük és hozzáadjuk a tojásos keverékhez. A vajat felolvasztjuk (érdemes vajjal csinálni, mert enyhém érződik a margarin íze), közben a lisztet és egy csipetnyi sót elkeverünk a masszával és hozzáadjuk az élesztős tejecskét. Fakanállal összedolgozzuk, kissé ragacsos lesz az állaga, de ahogy Judit írta, nem kell megijedni, hisz ilyennek kell lennie és bedugjuk a hütőbe.
Másnap reggel kinyujtottam a tésztát, egyharmadát levágtam és rászortam egy kis diós-cukros keveréket, feltekertem a tésztákat és 2-3 ujjnyi vastagságúra felszeltem. Egy kicsit kilapítottam őket, beleraktam a sütőpappírral kibélelt tepsikbe, megkentem egy kis tojássárgájával és megszortam cukorral és bedugtam az előmelegített sütőbe, 15- 20 perc alatt meg is lett.
Nagyon fincsi lett, most is azt majszolgatom a kávémmal együtt (aki képre kiváncsi, megkérem nézze meg Judit blogján lévő képet, pont ugyanolyn lett nekem is.) :D
2010. április 6., kedd
Sogorkám szülinapi cici tortája
Amint elolvastam Fakanálforgató cicitortáját elhatároztam, hogy ezt elkészítem a sogorkámnak szülinapjára. Így is történt.
Az egész torta produkció improvizálás volt. Ügyesen megérdeklödtem a tesomtól, hogy mégis milyen fajta-ízű tortának örvendene a legjobban. És ezt találtam ki:
- sütöttem egy szimpla téglaalapú piskota tésztát
- miután kihült felkockáztam (eredeti tervem nem ez volt, de mivel a piskóta közepe szép feketére sült így jöttek a kockák)
- a krémhez (miután elolvastam egy tucat tejszínes-joghurtos-tehénturós receptet ) a következőt készítettem el : fél liter tejszínt két habfixáloval kemény habbá vertem és bedugtam a hütőbe - elkészítettem a zselatint, belekevertem pár evőkanál szánát/sanat (ez egyfajta nálunk kapható joghurt) majd hozzáöntöttem a többi szánához (egy 375 gr-os szánát használtam fel), jól összekevertem és hozzákevertem a tejszínhez.
- mivel sok zselatin használtam, nyomban meg is keményedet az egész, alig tudtam dolgozni vele :D belekevertem a piskota kockákat és a banánkockákat. Gyorsan dolgoztam, hogy azért ne kelljen dokat kinlodnom vele. Kialakitottam a ciciformákat, úgy szemre és bedugtam a hütőbe amig elkészítem a díszítését
- díszítés gyanánt pillecukorból szerettem volna gyártani neki egy kis szexi melltartót, de hamar lemondtam róla, mert még nem készítettem ilyen alapanyagból tortadíszt. Meg is szenvedtem vele, amíg összeeszkabáltam a csíkokat. Nem is untatok ezzel senkit, inkább azt árulom el, hogy mikor kész lett, nagyon nem tetszett nekem. Sőt, még meg is fordult a fejemben, hogy ezzel a művel nem fogok én a sogorom elé állni. De aztán, azt mondtam, az íze majd kárpotol mindenért.
Elég a beszédből , íme a cicitortám:
Elnézést a háttérért. Nem számitottam hogy meg lesz örökítve. De a tesómnak annyira tetszett, mikor megmutattam, hogy azt mondta ezt muszály lefényképezni. Gyorsan ugrott a gépért és várta amint behozom. Itt meg kell jegyezzem, hogy sogorkám semmiképp sem akart feljönni hozzánk (épp faluról jöttünk és fáradt volt), de aztán sikerült a cicikkel felvidítanom őt. Nézzétek csak hogy vigyorgott:
Ami meg az ízét illeti... Hát tényleg nem tévedtem. Nagyon fincsi lett! Sőt! Még egy esküvői torta elkészítésére is megkértek (mármint hogy ilyen ízű esküvői tortát készítsek). Na nem a tesómék, hanem a sogorkám testvére és asszonykája (majdenm felfalták a ciciket az ünnepelt elől :D) esküvőjéről beszélek. Júliusig van időm eldönteni hogy elválalom-e, vagy sem. De Istenem, egy esküvői tortától van szó. Azt nem lehet csak úgy egyszerüen "összedobni" mint ezt a ciciket...hmm, hát majd meglátom, hogy mit csinálok.
2010. március 31., szerda
Tavaszi spenótos saláta
A tegnap hazacipeltem anyuméktól másfél kiló spenótot. Nálunk még nem lehet kapni és mivel ugyis sétáltunk a tökmaggal...
Elég sok időbe került a megtisztitása, mert zsenge, sáros spenótról volt szó. Tisztitása közben eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a kis tényegesen zsenge levélkéket félreraknám és készítenék egy kis salátát belőle, mert még sosem ettem. Így is tettem, és ma a következő salátát állítottam össze.
Hozzávalók:
spenót (kb 10 dk)
1 alma
1 kisebb főtt cékla
1 fej lilahagyma
pár szelet párizsi
piritott kenyérkockák
Az öntethez:
1 teáskanál mustár
2 szik törtfokhagyma
olaj
ecet
só
bors
A nagyobb spenótleveleket kisebb darabokra téptem, beleraktam egy tálkába. Rászortam a vékony csíkokra vágott céklát, hagymát, párizsit, almát (furcsa párosítások, de jó az ízűk együtt). A kenyérkockákat kis olajon megpiritottam. Az öntethez a hozzávalókat összekevertem.
Tálalásnál kipakoltam egy jó adag salátát a tányérba, ráraktam a még meleg kenyérkockákat és tetszés szerint ráöntöttem az öntetet és kész is lett a sali. Az öntetet azért keverem csak akkor össze a salátával, amikor megeszem, mert hanem összeesne és elázna a saláta.
Elég sok időbe került a megtisztitása, mert zsenge, sáros spenótról volt szó. Tisztitása közben eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a kis tényegesen zsenge levélkéket félreraknám és készítenék egy kis salátát belőle, mert még sosem ettem. Így is tettem, és ma a következő salátát állítottam össze.
Hozzávalók:
spenót (kb 10 dk)
1 alma
1 kisebb főtt cékla
1 fej lilahagyma
pár szelet párizsi
piritott kenyérkockák
Az öntethez:
1 teáskanál mustár
2 szik törtfokhagyma
olaj
ecet
só
bors
A nagyobb spenótleveleket kisebb darabokra téptem, beleraktam egy tálkába. Rászortam a vékony csíkokra vágott céklát, hagymát, párizsit, almát (furcsa párosítások, de jó az ízűk együtt). A kenyérkockákat kis olajon megpiritottam. Az öntethez a hozzávalókat összekevertem.
Tálalásnál kipakoltam egy jó adag salátát a tányérba, ráraktam a még meleg kenyérkockákat és tetszés szerint ráöntöttem az öntetet és kész is lett a sali. Az öntetet azért keverem csak akkor össze a salátával, amikor megeszem, mert hanem összeesne és elázna a saláta.
2010. március 19., péntek
Tahini és humusz
Ciprusban ettem először humuszt. Bevallom első kostolásra nem ízlett. Nem hasonlított semmire amit idáig ettem. Párom nagyon szereti, Izraelben nagyon sokat evett belőle (megismerkedésünk előtt ott dolgozott 5 évet). Aztán lassan-lassan megszerettem én is.
De lássuk csak miből is van: csicseriborsó püréből(azidáig erről sem hallottam), tahiniszószból, ami egy szimpla pasztorizált szezámmag(ettől van az a furcs, fanyar íze), fokhagymából,citromléből és olivaolajból. Vannak akik pirospaprikával is megszorják. Ezt mi pitával ettük, az arab kenyérrel, amit ugyszintén ottan ettem először. Arabkenyeret itthon mi is készítettübk egy alkalommal. Pontosabban ő készítette. Kellett hozzá liszt, só és annyi víz amennyitől nyujtható állaga lesz. Vékonyra kiserítette és a kályha sütőlapján megsütötte őket (ez mind Kálnokon volt, a nagymamámnál), idehaza még nem próbáltam.
Egy hete kaptunk sima tahinit. A testvéréék küldték Ciprusból. Nagyon megörvendtem neki, mert így készíthettem humuszt. Másnap elsétáltam a központi bióboltba, amit kb egy fél éve nyithattak meg, hála istennek, és vettem egy fél kiló csicseriborsot.
Ennek csak a felét használtam fel. Este beáztattam, kb 14 órát ázott, majd fél óra alatt megfőztem. Az áztatás nagyon fontos lépés, mert annélkül órákba telik amíg megfő (tapasztalatból mondom) és nem is lesz olyan finom. Mikor megfött a vízében hagytam kihűlni (nem kell leönteni a vízet mert akkor kiszáradnak a borsocskák), aztán pedig kétszer leöröltem sima húsörlövel. Aztán átraktam a robotgépbe és hozzáadtam a fenntebb leírt hozzávalokat(ennyi mennyiséghez kb 2-3 evőkanál tiszta tahini kell). Fokhagymából a por a legjobb, de mivel olyat nem találtam, jó volt a granulált is. Jól összedolgoztam az egészet és mehetett is be a hütőbe.
Az üzleti humusz sokkal krémesebb, az enyém egy kicsit darabos volt, de elfogyott. :D
Pár óra múlva ezeket a szendvicskéket készítettem belőlük. Lehet simán is enni, de nekem akkor kedvem volt valami dekorativ reggelit készíteni (ritkán fordul elő az ilyesmi velem).
Megkentem a kenyereket humusszal, fött tojással, ecetes pirospaprikával(gogossal,nem tudom a magyar megfelelőjét) és friss petrezselyemlevéllel díszítettem.
A tahinit is ki lehet simán keverni: víz, fokhagymapor, citromlé, só. De így éve nagyon keserű. Ilyet sokat csinált a ciprusi főnököm, innen tudom, hogyan kell kikavarni, és a kebabokhoz szolgáltuk fel. Nekem ez nem ízlik.
Aki még nem evett ilyesmit az ne próbálja ki, mert megtörténhet hogy nem fog ízleni. Először essen túl egy kostoláson és ha ízlik akkor készítse csak el.
2010. március 9., kedd
A fekete rizs
A testvérkém kb egy hónapja egy szupermarketben belebotlott vörös illetve fekete rizsbe. Nem tudta, hogy van ilyen is, így hát kipróbálásra vett egy-egy fél kilót mindegyikből. Aztán megkérdett engemet is, hogy kell-e nekem. Na ná hogy kell, kíváncsi típus vagyok. :D
Sajna csak vöröset kapott, de a fekete helyett vett basmati rizset.
Huuu, de finom a basmati rizs. Mikor cipruson voltunk csak azt ettünk. Isteni finom rizi-bizit lehet belőle csinálni.
A vörös és fekete rizsről itten lehet bővebb infokat olvasni.
Ja, fekete rizs úgy került a konyhánkba, hogy a tesóm nekünk adta az övét, mert egy kis incidens után sogorkámnak nem kellett (az incidenst zárojelben leírom, remélem nem fogja bánni: a tesóm dolgozott és sogorkám nekilátott levest főzni. A lényeg az, hogy gondolta jól fog mutatni a levesben a fekete rizs. A gondolatott tett követte, a rizs belekerült a levesbe és pár perc után a levesnek tök jó sötétlilás színe lett. A leves ízén nem változtatott, de gondolom mivel nem volt felkészülve a színváltásra ezért a meglepi kellemetlen lett. Arra már nem emlékszem, hogy a leves hogyan fogyott el,de a lényeg az, hogy sogorkám kiűzte a fekete rizset a konyhából. És így került hozzánk.:D)
Egy hetet néztem a rizst a szekrényben, a tegnap pedig úgy döntöttem, hogy eljött az ideje hogy készítsek belőle valamit. Valamilyen belső sugalatra halgatva beáztattam a szép sötét színű szemecskéket és mivel nem tudtam róla semmit, így hát segítségül hívtam az internyetet. Mikor egy pár receptet elolvastam, úgy döntöttem, hogy egy szimpla köretet készítek, egy kis csirkés leveskockával megspékelve.Mikor megkostóltam, kellemes meglepetés ért(a szép sötétlilás szín nem zavart meg minket), ízlett, nagyon is, hisz ennek a rizsnek van "íze" nem mint a hagyományos rizsnek.
Mivel a neten olvastam hogy ebből a fekete rizsből inkább pudingokat csinálnak, így egy 50 gramnyit félretettem, azzal a szándékkal hogy ma pudingot gyártok belőle.
Mézesmadzag pudingját véve alapul elkészítettem az enyimét:
Hozzávalók:
- fekete rizs
- tej
- cukor
- kokuszreszelék
- fahéj
Ennyi. Nem bonyolítottam túl. A rizst edénybe raktam (egész éjszaka a vízben csücsükélt) felöntöttem annyi tejjel ami ellepte, raktam bele saját készítésű kokuszreszeléket és hagytam főni. Mikor megfőtt cukrot valamint fahéjat raktam bele, ízlés szerint, tálkába öntöttem és megszórtam még egy kis kokuszreszelékkel. Hagytam hogy félig kihüljön majd megkóstoltam. Hmmm! Mennyeien finom lett. Most már értem, hogy miért készítenek inkább belőle pudingot. Azt hiszem, hogy megkérem a tesókámat, hogy még vegyen nekünk ilyen rizsecskét.
Sajna csak vöröset kapott, de a fekete helyett vett basmati rizset.
Huuu, de finom a basmati rizs. Mikor cipruson voltunk csak azt ettünk. Isteni finom rizi-bizit lehet belőle csinálni.
A vörös és fekete rizsről itten lehet bővebb infokat olvasni.
Ja, fekete rizs úgy került a konyhánkba, hogy a tesóm nekünk adta az övét, mert egy kis incidens után sogorkámnak nem kellett (az incidenst zárojelben leírom, remélem nem fogja bánni: a tesóm dolgozott és sogorkám nekilátott levest főzni. A lényeg az, hogy gondolta jól fog mutatni a levesben a fekete rizs. A gondolatott tett követte, a rizs belekerült a levesbe és pár perc után a levesnek tök jó sötétlilás színe lett. A leves ízén nem változtatott, de gondolom mivel nem volt felkészülve a színváltásra ezért a meglepi kellemetlen lett. Arra már nem emlékszem, hogy a leves hogyan fogyott el,de a lényeg az, hogy sogorkám kiűzte a fekete rizset a konyhából. És így került hozzánk.:D)
Egy hetet néztem a rizst a szekrényben, a tegnap pedig úgy döntöttem, hogy eljött az ideje hogy készítsek belőle valamit. Valamilyen belső sugalatra halgatva beáztattam a szép sötét színű szemecskéket és mivel nem tudtam róla semmit, így hát segítségül hívtam az internyetet. Mikor egy pár receptet elolvastam, úgy döntöttem, hogy egy szimpla köretet készítek, egy kis csirkés leveskockával megspékelve.Mikor megkostóltam, kellemes meglepetés ért(a szép sötétlilás szín nem zavart meg minket), ízlett, nagyon is, hisz ennek a rizsnek van "íze" nem mint a hagyományos rizsnek.
Mivel a neten olvastam hogy ebből a fekete rizsből inkább pudingokat csinálnak, így egy 50 gramnyit félretettem, azzal a szándékkal hogy ma pudingot gyártok belőle.
Mézesmadzag pudingját véve alapul elkészítettem az enyimét:
Hozzávalók:
- fekete rizs
- tej
- cukor
- kokuszreszelék
- fahéj
Ennyi. Nem bonyolítottam túl. A rizst edénybe raktam (egész éjszaka a vízben csücsükélt) felöntöttem annyi tejjel ami ellepte, raktam bele saját készítésű kokuszreszeléket és hagytam főni. Mikor megfőtt cukrot valamint fahéjat raktam bele, ízlés szerint, tálkába öntöttem és megszórtam még egy kis kokuszreszelékkel. Hagytam hogy félig kihüljön majd megkóstoltam. Hmmm! Mennyeien finom lett. Most már értem, hogy miért készítenek inkább belőle pudingot. Azt hiszem, hogy megkérem a tesókámat, hogy még vegyen nekünk ilyen rizsecskét.
És egy képecske a pudingról:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)