2010. március 31., szerda

Tavaszi spenótos saláta

A tegnap hazacipeltem anyuméktól másfél kiló spenótot. Nálunk még nem lehet kapni és mivel ugyis sétáltunk a tökmaggal...
Elég sok időbe került a megtisztitása, mert zsenge, sáros spenótról volt szó. Tisztitása közben eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a kis tényegesen zsenge levélkéket félreraknám és készítenék egy kis salátát belőle, mert még sosem ettem. Így is tettem, és ma a következő salátát állítottam össze.
Hozzávalók:

spenót (kb 10 dk)
1 alma
1 kisebb főtt cékla
1 fej lilahagyma
pár szelet párizsi
piritott kenyérkockák

Az öntethez:
1 teáskanál mustár
2 szik törtfokhagyma
olaj
ecet

bors

A nagyobb spenótleveleket kisebb darabokra téptem, beleraktam egy tálkába. Rászortam a vékony csíkokra vágott céklát, hagymát, párizsit, almát (furcsa párosítások, de jó az ízűk együtt). A kenyérkockákat kis olajon megpiritottam. Az öntethez a hozzávalókat összekevertem.

Tálalásnál kipakoltam egy jó adag salátát a tányérba, ráraktam a még meleg kenyérkockákat és tetszés szerint ráöntöttem az öntetet és kész is lett a sali. Az öntetet azért keverem csak akkor össze a salátával, amikor megeszem, mert hanem összeesne és elázna a saláta.

2010. március 19., péntek

Tahini és humusz

Ciprusban ettem először humuszt. Bevallom első kostolásra nem ízlett. Nem hasonlított semmire amit idáig ettem. Párom nagyon szereti, Izraelben nagyon sokat evett belőle (megismerkedésünk előtt ott dolgozott 5 évet). Aztán lassan-lassan megszerettem én is.

De lássuk csak miből is van: csicseriborsó püréből(azidáig erről sem hallottam), tahiniszószból, ami egy szimpla pasztorizált szezámmag(ettől van az a furcs, fanyar íze), fokhagymából,citromléből és olivaolajból. Vannak akik pirospaprikával is megszorják. Ezt mi pitával ettük, az arab kenyérrel, amit ugyszintén ottan ettem először. Arabkenyeret itthon mi is készítettübk egy alkalommal. Pontosabban ő készítette. Kellett hozzá liszt, só és annyi víz amennyitől nyujtható állaga lesz. Vékonyra kiserítette és a kályha sütőlapján megsütötte őket (ez mind Kálnokon volt, a nagymamámnál), idehaza még nem próbáltam.

Egy hete kaptunk sima tahinit. A testvéréék küldték Ciprusból. Nagyon megörvendtem neki, mert így készíthettem humuszt. Másnap elsétáltam a központi bióboltba, amit kb egy fél éve nyithattak meg, hála istennek, és vettem egy fél kiló csicseriborsot.

Ennek csak a felét használtam fel. Este beáztattam, kb 14 órát ázott, majd fél óra alatt megfőztem. Az áztatás nagyon fontos lépés, mert annélkül órákba telik amíg megfő (tapasztalatból mondom) és nem is lesz olyan finom. Mikor megfött a vízében hagytam kihűlni (nem kell leönteni a vízet mert akkor kiszáradnak a borsocskák), aztán pedig kétszer leöröltem sima húsörlövel. Aztán átraktam a robotgépbe és hozzáadtam a fenntebb leírt hozzávalokat(ennyi mennyiséghez kb 2-3 evőkanál tiszta tahini kell). Fokhagymából a por a legjobb, de mivel olyat nem találtam, jó volt a granulált is. Jól összedolgoztam az egészet és mehetett is be a hütőbe.
Az üzleti humusz sokkal krémesebb, az enyém egy kicsit darabos volt, de elfogyott. :D

Pár óra múlva ezeket a szendvicskéket készítettem belőlük. Lehet simán is enni, de nekem akkor kedvem volt valami dekorativ reggelit készíteni (ritkán fordul elő az ilyesmi velem).
Megkentem a kenyereket humusszal, fött tojással, ecetes pirospaprikával(gogossal,nem tudom a magyar megfelelőjét) és friss petrezselyemlevéllel díszítettem.
A tahinit is ki lehet simán keverni: víz, fokhagymapor, citromlé, só. De így éve nagyon keserű. Ilyet sokat csinált a ciprusi főnököm, innen tudom, hogyan kell kikavarni, és a kebabokhoz szolgáltuk fel. Nekem ez nem ízlik.
Aki még nem evett ilyesmit az ne próbálja ki, mert megtörténhet hogy nem fog ízleni. Először essen túl egy kostoláson és ha ízlik akkor készítse csak el.

2010. március 9., kedd

A fekete rizs

A testvérkém kb egy hónapja egy szupermarketben belebotlott vörös illetve fekete rizsbe. Nem tudta, hogy van ilyen is, így hát kipróbálásra vett egy-egy fél kilót mindegyikből. Aztán megkérdett engemet is, hogy kell-e nekem. Na ná hogy kell, kíváncsi típus vagyok. :D

Sajna csak vöröset kapott, de a fekete helyett vett basmati rizset.

Huuu, de finom a basmati rizs. Mikor cipruson voltunk csak azt ettünk. Isteni finom rizi-bizit lehet belőle csinálni.

A vörös és fekete rizsről itten lehet bővebb infokat olvasni.

Ja, fekete rizs úgy került a konyhánkba, hogy a tesóm nekünk adta az övét, mert egy kis incidens után sogorkámnak nem kellett (az incidenst zárojelben leírom, remélem nem fogja bánni: a tesóm dolgozott és sogorkám nekilátott levest főzni. A lényeg az, hogy gondolta jól fog mutatni a levesben a fekete rizs. A gondolatott tett követte, a rizs belekerült a levesbe és pár perc után a levesnek tök jó sötétlilás színe lett. A leves ízén nem változtatott, de gondolom mivel nem volt felkészülve a színváltásra ezért a meglepi kellemetlen lett. Arra már nem emlékszem, hogy a leves hogyan fogyott el,de a lényeg az, hogy sogorkám kiűzte a fekete rizset a konyhából. És így került hozzánk.:D)

Egy hetet néztem a rizst a szekrényben, a tegnap pedig úgy döntöttem, hogy eljött az ideje hogy készítsek belőle valamit. Valamilyen belső sugalatra halgatva beáztattam a szép sötét színű szemecskéket és mivel nem tudtam róla semmit, így hát segítségül hívtam az internyetet. Mikor egy pár receptet elolvastam, úgy döntöttem, hogy egy szimpla köretet készítek, egy kis csirkés leveskockával megspékelve.Mikor megkostóltam, kellemes meglepetés ért(a szép sötétlilás szín nem zavart meg minket), ízlett, nagyon is, hisz ennek a rizsnek van "íze" nem mint a hagyományos rizsnek.

Mivel a neten olvastam hogy ebből a fekete rizsből inkább pudingokat csinálnak, így egy 50 gramnyit félretettem, azzal a szándékkal hogy ma pudingot gyártok belőle.
Mézesmadzag pudingját véve alapul elkészítettem az enyimét:

Hozzávalók:
- fekete rizs
- tej
- cukor
- kokuszreszelék
- fahéj

Ennyi. Nem bonyolítottam túl. A rizst edénybe raktam (egész éjszaka a vízben csücsükélt) felöntöttem annyi tejjel ami ellepte, raktam bele saját készítésű kokuszreszeléket és hagytam főni. Mikor megfőtt cukrot valamint fahéjat raktam bele, ízlés szerint, tálkába öntöttem és megszórtam még egy kis kokuszreszelékkel. Hagytam hogy félig kihüljön majd megkóstoltam. Hmmm! Mennyeien finom lett. Most már értem, hogy miért készítenek inkább belőle pudingot. Azt hiszem, hogy megkérem a tesókámat, hogy még vegyen nekünk ilyen rizsecskét.

És egy képecske a pudingról:

2010. március 8., hétfő

Csepregi Éva diós palacsintája

Szoktátok a Vacsoracsatát nézni az RTL-en? Ha alkalmam van rá akkor biza megnézem. Mert ha figyelmes az ember (és nem csak bambán nézi a képernyőt) akkor jó kis ötletekkel találkozhat vagy esetleg receptekkel.
A múlt héten én is így voltam. Azaz kaptam egy olyan receptet amit a tegnap ki is próbáltam. Na de ez nem azt jelenti, hogy másfajta étek nem hagyott nyomot a fejemben...de valahogy a következő édesség nagyon megtetszett. Hogy miről is beszélek? Hát Csepregi Éva desszertjéről, aminek a receptjét itt lehet elolvasni.
Én egy kicsit átváltoztattam:

Hozzávalók:
- 40 deka liszt
- 3 tojás
- 1,5 bögre tej
- víz/ásványvíz
-15 deka dió
- ízlés szerint cukor - én 6 evőkanalat használtam fel
- fahéj, vanilia aroma

A liszthez hozzáadtam egy egész tojást és két tojássárgáját (a fehérje kell a habhoz a tetejére) és adagonként hozzákevertem először 1 bögre tejet és aztán meg annyi vízet amilyen állagura szeretnénk a palacsintákat. Ja és raktam bele egy teáskanál fahéjat és egy kis sót.
Palacsintákat sütöttem belőle.

(Mivel a tökmagom is aszisztált a sütésnél, a földön csücsülve türelmesen várta amig kap valamit. Kapott is, mert már utban volt a tűzhely felé: odaadtam egy kis palacsinta "csücsköt" amit ügyesen, csendben el is majszolt. Mikor befejezte nézte a pokrocot hogy van-e még rajta valami. Hát persze hogy volt, a palacsinta morzsák, amiket ügyesen felvett, de már nem tudta berakni a szájába merthát a tenyerében voltak, így pár próbálkozás után feladta.:D)

A ledarált diót összekeverjük a porcukorral. Egy jénait kivajazunk és megszórjuk zsemlemorzsával. Ezután elkészítjük a diós tekercseket: egy palacsintát megszórunk dióval, rárakunk még egy palacsintát, azt is megszórjuk, rá jön még egy palacsinta, megszórjuk és feltekerjük, majd ujjnyi vastagságura felszeleteljük és belerakjuk a jénaiba. Ezt addig folytatjuk amíg elfogy a palacsintánk. Ha esetleg még marad a diós töltelékből azt a végén rászorjuk a tekercsekre.
A megmaradt fél bögre tejbe rakunk egy kis vanilia aromát és óvatosan ráöntjük a palacsinta tekercsekre.
A két tojásfehérjéből és 2-3 kanál porcukorból habot verünk és rásimitjuk a palacsintákra. Aki szereti ezt a tojásfehérjés habot az persze csinálhat több tojásból is. Én azért csináltam kettőből mert nagyon nem komáljuk. :)
Betoljuk előmelegített sütőbe és addig sütjük amíg szép barna lesz a teteje.
Finom. De nagyon. Még nekem is ízlet, pedig én nem vagyok oda a dióért. :D

2010. március 4., csütörtök

Barátkozás a zabpehellyel

Az érdekesség kedvéért írok egy pár sorocskát a zabról.
Kezdetben gyomnövényként ismerték. Termesztése valószínűleg Németország területén, a Római Birodalom fennhatósága alatt kezdődött.
Élettani hatása :
- gazdag mész- és foszfortartalma, amely a csontképződést segíti elő, de E-vitamin tartalma sem elhanyagolható.
- fehérjéket, a B csoportba tartalmazó vitaminokat, ásványi anyagokat (vas, kobalt,mangán, cink, alumínium és kálium) valamint az A-vitamin előanyagát a karotint is tartalmazza, és mint nyomelem a bór és a jód is megtalálható benne.
- nagy a rost- és alacsony a zsírtartalma. A rostok számos betegség és kóros állapot megelőzésében hasznosak, mint pl segítenek csökkenteni a vér koleszterinszintjét és stabilizálni a vércukorszintet.
- szerepük van a vastagbélrák, a székrekedés és az elhízás megelőzésében is.
- a szellem, a test és a lélek erejét növelő tonizáló szer
- serkenti a pajzsmirigy működését és erősíti az idegeket
- használják a depresszió, klimaxos tünetek, drogmegvonásos tünetek kezelésében
Kilogramonként 120 g fehérjét, 604 g keményítőt, 10 g zsírt, 33 g szerves sót, 96 g rostot tartalmaz.
Forrás : Gyógyító természet: Gyógyhatású gabonák, Corvin Kiadó

Patrik még a pocimban volt mikor ezzel a kis könyvecskével találkoztam. Tudtam egyet s mást a gabonákról, de nem eleget. Ebben a kis könyvecskében pár oldalon bemutatják a következő gabonákat: a búzát, a durumbúzát, a tönkölybúzát, a kukoricát, az árpát, a zabot, a rozst, a kölest, a hajdinát, a barna rizst és a lent. A könyv elolvasása után eldöntöttem, hogy mindegyiket megkóstolom. A zabbal, pontosabban a zabpehellyel kezdtem.

A legegyszerübb és számomra a legkedvesem zabpelyhes étel az a következő : tejet fölforralok, belerakom a zabpelyhet, 1-2 percig kavarom, leveszem a tűzhelyről, fedőt rakok rá, megvárom míg megdagad (jó nyúlós lesz) cukorral és fahéjjal ízesítem.
Igen, tudom, ez gyerekétel, de én reggelire gyakran készítek ilyet.

A másik zabpelyhes próbálkozásom: a fasírt. Receptet azért nem írok, mert még nem sikerült egy tökéletes adag fasírtot csinálnom és nem szeretném ha az emberek engem átkoznának ha nem sikerül. Mondjuk azt sem tudom, hogy milyen lenne a tökéletes, mert más által csinált fasírtot nem ettem, de mégsem reszkirozok. Máskülönben azok a fajt a fasírtok amiket olajban kisütök, elég fincsiek, csak az a baj vele, hogy sok olajat szivnak fel és sokáig is kell sütni. Megpróbáltam a sütő változatot is. Tragédia volt. Nem sültek meg. Miután kitomboltam magam, újra sütöttem őket olajban.

Ma megcsináltam Vera fasírtját, remélvén, hogy ez most összejön. Ismét nem volt szerencsém. :( Azt hiszem én megmaradok a zabpelyhes kásámnál. Az legalább jól összejön. De ha öszinte akarok lenni, akkor azt is le kell hogy írjam, hogy azért szemezgetek azon fajta süteményekkel amibe jár ez a pehelyke is. Mikor újra összegyűjtöm a bátorságomat, akkor egyet megsütök. Az tuti bizti.

2010. március 1., hétfő

Meglepi az üzletben

Végre valahára kaptam halványitó zellert egy kis üzletbe. Már egy éve vadászom, de csak most lett szerencsém. Még azokban a hiper-szuper-extramarketekben sem volt. Gyorsan vettem egyet. Boldogan hazaballagtam vele, és miután megetettem a manót gyorsan nekiláttam és elkészítettem azt a savanyúságot amit Ciprusban ettem (pontosabban zabáltam, mert annyira fincsi volt). Most kisérletezek, mert nem tudom a pontos receptet, csak láttam, hogy a fönök hogyan csinálta : felvágta ujjnyi vastagságra a szárakat, belegyömöszölte üvegekbe és csak úgy szemre rájuk öntött borecetet sót és vízet. Semmi méricskélés. Hát én is megpróbáltam. Szemre. Igaz borecet hiányában rendes ecetet raktam bele, de gondolom nem baj. Pár napot kell hagyni hogy megérjen és már lehet is zabálni. Amint megkóstolom írok, hogy mekkora sikerrel jártam.

Ja, a leveleket megmostam, várom hogy száradjanak, majd összeaprítom és bedugom a fagyasztóba. Jó lesz levesekhez. Meghagytam egy pár zsenge szálacskát. Majd készítek belőle valamilyen salátát.